Az elmúlt néhány hétben szinte cunamiként zúdult ránk a jövő. Hogy látod, milyen globális változásokat hoz a koronavírus-járvány? Hogy érint mindez minket, és hogy vagyunk képesek megbirkózni vele?

A koronavírus olyan változást hozott a világban, amire korábban még nem volt precedens. 7 milliárd ember zárkózott be az otthonába és várja, hogy megoldódjon a krízishelyzet. Közben világszerte több millió vállalkozás, illetve kutatók, tudósok, szakemberek, állampolgárok fogtak össze azért, hogy a nehézségeket enyhítsék, a rászorulókat segítsék, a megoldást minél előbb megtalálják. Soha nem láttunk még ekkora globális összefogást, ami egy cél köré rendeződött.

Egyelőre nem tudni, hogy mik lesznek a koronaválság hosszú távú hatásai. Nem tudjuk, mekkora anyagi, mentális és érzelmi kihívás elé állít bennünket ez az időszak összességben. Azt viszont már most egészen tisztán látjuk, hogy mik azok a pozitív jelenségek és értékteremtő folyamatok, amelyek a válságnak köszönhetően felszínre kerültek és fontos tanulságokkal bírnak a jövőnkre nézve.

Pozitívumokat említettél – tudnál példát mondani ezekre az értékteremtő folyamatokra?

Ilyen például a decentralizált problémamegoldás és az önállóság. A központosított problémamegoldás létjogosultsága erősen megkérdőjeleződött a napokban. Egyszerűen nincs idő arra, hogy központi utasítások alapján hajtsuk végre a válságkezelés minden apró részletét. A tanárok például szabadságot kaptak az oktatás digitalizálásában és nagyobbat léptek előre egy hét alatt, mint az elmúlt 10 évben összesen. A munkájukat elvesztett emberek közül sokan nekiláttak maszkokat varrni, és ha azok nem is tudnak 100 százalékos védelmet biztosítani, mégis sokaknak jelentenek segítséget. Együtt, sokféle ötletből táplálkozva, sokkal gyorsabban sikerült lépni számos kritikus témában, mint azt valaha gondoltuk volna. A jó példák listája pedig folyamatosan bővül.

Mit jelent mindez a közösségek együttműködése szintjén?

A közösségek esetében lényeges kiemelni a co-creationt, a közös alkotást, a közösségi fejlesztéseket, hiszen ezen a téren is sokféle izgalmas megoldást láthatunk. Több közösség dolgozik erőn felül például egyszerű, gyorsan legyártható lélegeztető gépek fejlesztésén. Mérnökök, DIY („csináld magad”) szakemberek hatalmasakat lépnek előre a témában és már meg is jelentek az első működő prototípusok a világhálón. Az együttműködések egészen új dimenzióba lépnek. Eltűntek a fizikai, kulturális határok és érdek korlátok, aminek köszönhetően úgy tűnik, jelentősen lerövidülnek a fejlesztési idők. 

Különösen sokat hallunk a technológia bekapcsolásáról és előnyeiről a járvány kapcsán. Te hogyan látod, a technológia barát vagy ellenség a csatában?

Hadd hozzak erre egy igazán találó és egyben a közösségi összefogásra is rímelő példát. Biztosan sokan hallottak arról a Decathlonos búvármaszkról, amit egy olasz csapat fejlesztett tovább. Egy egyszerű 3D-nyomtatott kiegészítő elemmel alkalmassá tették arra, hogy lélegeztető gépekhez kapcsolva oxigénnel lásson el betegeket. A megoldást szabadon elérhetővé tették és egy héten belül az egész világ tudott róla. Már Magyarországon is használják. A nyílt forráskód lehetővé teszi, hogy bárki lemásolhassa, tovább fejleszthesse, használhassa az elkészült terméket. Így pillanatok alatt juthat a világ jó és azonnal használható ötletekhez. Ehhez technológiára és összefogásra volt szükség.

Hogy vagyunk képesek mindezt emberként feldolgozni? Mit hoz ki belőlünk, mit hoz ki az emberi agyból ez a hirtelen jött, radikális változás?

Véleményem szerint megfigyelhető egyfajta „hacker” mindset elterjedése. Az világosan látszik, hogy váratlan helyzetekben a szabad gondolkodás képessége nagyon fontos adottság. Tudnunk kell sokféle szempontból ránézni egy problémára, megkérdőjelezni alapvetéseket és biztosnak hitt feltételezéseket. Szeretem azt hinni, hogy mi, magyarok jók vagyunk ebben.

Mennyire lesz a koronavírus-járvány radikális hatással a jövőnkre? Mire készüljünk?

Nem kétséges, hogy a koronavírus egyfajta vízválasztó az életünkben, alapvetően formálja át az ezidáig jól bevált gyakorlatokat, rutinokat, amelyekre a mindennapjaink épültek. Legyen szó az élet bármely területéről, komoly gazdasági, etikai, filozófiai kérdéseket is felvet. Amennyiben képesek vagyunk felismerni azt, hogy elengedhetetlen a gondolkodásunk megváltoztatása, a mentális rugalmasságunk és nyitottságunk megőrzése, akkor könnyebb lesz a radikálisan új helyzethez való alkalmazkodás. Ha képesek vagyunk arra, hogy a digitalizációt segítségül hívva építsünk a globális és a helyi közösségekben rejlő erőre és tartalékokra, akkor jók az esélyeink arra, hogy nyertesei legyünk a mostani fordulatnak. Az első lépést azonban fejben kell megtennünk és azon kell dolgoznunk, hogy a korábban említett nyitottságunkat folyamatosan erősítsük. Fogalmazhatunk úgy is, hogy mostantól újra és újra fel kell találni magunkat. Ez persze nem könnyű feladat, de ha ez sikerül, akkor hiszem, hogy egy olyan világ felé tarthatunk, ahol a közösségi értékteremtésbe bárkinek lehetősége lesz bekapcsolódni, illetve ahol sokkal gyorsabban és releváns módon tudunk együtt alkalmazkodni a váratlanul felmerülő kihívásokhoz és élethelyzetekhez.